Az ember ember, a testvér testvér

Romano Nikolić:
– Minden szereplő az eredeti görög drámából való, a problémához való viszonyulásuk azonban időszerű.
Előadásunkat Szophoklész Antigoné című drámája alapján készítettük el. Az örök téma keretében olyan anyákkal foglalkozunk, akiknek fiai a csatatéren vannak, és nem tudják, hogy visszatérnek-e, édesanyákkal, akik nem tudják eltemetni gyermekeiket, és olyanokkal, akik még mindig nem tudják, hol vannak a gyerekeik.
Érzelmekről, veszteségről szól az előadás. Témája ma is aktuális: vajon nem szabad eltemetni a testvért? Az igazságszolgáltatás kielégítése érdekében meg kell-e magunkat semmisíteni. A testvér, akit Antigoné el akar temetni, nem dezertőr, nem civil, hanem katona, aki a trónra próbál jutni. De ugyanakkor ő valakinek a testvére, Antigoné pedig valakinek a nővére. „Nem akarom visszahozni a testvéremet, hanem elbúcsúzni tőle” – mondja róla Antigoné. Ez nagy különbség. A testvér nem dezertőr, nem valami ártatlan áldozat a történetben, de mindentől függetlenül: az ember az ember, a testvér az testvér...
Számomra fontos, hogy a közönségnek legyen (pozitív vagy negatív) véleménye erről az előadásról, amely nem provokál senkit, nem mutogat senkire, de minden háborúra vonatkozik. Kizárólag érzelmekről beszél, a veszteségről és a temetés lehetetlenségéről, és a tényről, hogy minden áldozat áldozat.
Mivel nemcsak rendező, hanem színész is vagyok, elképzeléseimet a színészekkel alakítom, együtt jutunk el az eredményhez. Bámulatos elhivatottság, áldozatkészség, pontosság jellemzi az Újvidéki Színház alkotóit.

Egymásnak milyen testvérei vagyunk?

Crnkovity Gabriella:
– Az Antigoné szerep eddigi pályafutásom meghatározó pontja. Nem az eredeti szerző, Szophoklész szövege alapján dolgoztunk, hanem a rendező sajátságos munkafolyamata kapukat nyitogatott bennem színészként is, emberként is. Gondolataink belekerültek a szövegkönyvbe.
Gyermekként másképp viszonyulunk egymáshoz, másként gondolkodunk egymásról. Felnőttként például kiderül, milyen erős kötelék fűz össze bennünket. A magunkkal hozott hiúságaink, sérelmeink hatására a nagyon erős kötelékek megmaradnak, vagy megváltoznak. Az eredeti Antigoné drámában a két fivér között megtörtént, ami megtörtént, de ők testvérek, noha egymás életét vették el. Egymásnak milyen testvérei vagyunk?
A mély dolgokról szóló előadás próbafolyamata mégis szép és könnyű volt a rendező segítő kezének köszönhetően. Az érzelmek óriási skáláját jártuk be. A nehéz téma ellenére rengeteg a szeretet a darabban. Az igény arra, hogy szeressük egymást, és hogy felismerjük, mi mindent tudunk megtenni, amit meg kellene tenni egymásért.
„Minden őszintén belőlem fakad”

Figura Terézia:
– Euridikét játszom, a mindenkori zsarnok feleségét. Közös gyermekük Antigonéba szerelmes, egy párt alkotnának, ha a társadalmi körülmények ezt megengednék.
Előadásunkban Euridike kitart a zsarnok uralkodó mellett, mert nincs más lehetősége. „Minden anya megszűnik létezni, amikor elveszíti gyermekét” – fogalmazott a rendező. Ezen a ponton tört össze Euridike.
A nő, feleség, anya megformálásában a tapasztalatot, érzelmi folyamatot magamból merítettem. A rendező vezetésével szégyen nélkül megmutattam az érzelmi hullámvasutat, a fájdalmat, a gyötrődést, a szeretetet, a vágyat – minden érzést, amely feltérképezhető, így minden megszólalás, minden tekintet őszintén belőlem fakad.

„Meg kell tudni bocsátani”

Szabó Regina:
– Iszménét, Antigoné testvérét alakítom. Vele lehet legjobban egyetérteni. Ő az, aki élni akar, aki tovább akar menni, aki meg akar bocsátani, aki azt mondja, hogy szükséges harcolni az életben. Magam is úgy gondolom, megtörténik, hogy elveszítünk valakit, de attól függetlenül tovább kell menni, meg kell tudni bocsátani. Iszméné tulajdonképpen ugyanolyan hős, mint Antigoné, abban az értelemben, hogy ő inkább az életben akar harcolni, mint meghalni. Meghalni könnyebb, mint élni és szenvedni, tűrni és cselekedni. Törekedtem ezt a karaktert nagyon egyszerűen, lecsupaszítva eljátszani – mondta az akadémia végzős színinövendéke.

Pongó Gábor:
– Nagyon hálás szerepet kaptam, Polüneikészt, Antigoné testvérét alakítom. Az eredeti Szophoklész drámában szinte nincs is jelen, mert már halott. Kreón király ugyanis megtiltja, hogy Antigoné eltemesse ezt a testvérét, aki állítólag lázadó, és a saját állama ellen fordul. A rendező azonban ezt a testvértémát olyan értelemben nyitja meg, hogy a testvért akkor is elveszthetjük, ha nincs a mindennapjainkban, ha tőlünk távol él. A „megüresedett hely” nem azt jelenti, hogy a szeretet elmúlik, viszont a fizikai jelenlét hiányában azt mondjuk róla, hogy „elveszítettük”. Mindenkinek van valakije, akit elveszített, vagy olyan személy, aki nincs jelen az életében – nekem sem kellett messzire mennem.
Az Újvidéki Színház közönsége nem a verses Antigoné drámát fogja színpadon látni. A rendező letisztultság alakítást kért tőlünk, ez pedig a „színészkedés” helyett inkább állapotot igényel. Ha az pontos, akkor a helyzet és az állapot hat a nézőkre is, remélem. Egyedi képek, pillanatok vannak beleszőve az előadásba. Nagyon jó a zenéje, gyönyörű a vizualitása – mondta Pongó.
Az Újvidéki Színház szeretettel várja a dokumentarista-filmes színházi élményt nyújtó előadás bemutatójára a közönséget február 28-án, a reprízre pedig március 2-án és 23-án 19 órakor. A másfél órás, egyrészes darabban a fentebb nyilatkozott alkotók mellett fellép Mészáros Árpád, Ferencz Ágota, Banka Lívia, Gombos Dániel, Kőrösi István, Dupák Fanni, Szalai Bence és László Roland. A díszletet és jelmezt Zdravka Ivandija Kirigin tervezte Jovana Dugonjić segítségével. A produkcióban közreműködött Irena Popović Dragović zeneszerző és asszisztense Nikola Dragović, Vesna Kolarec és Bíró Tibor fénymester, valamint Vukašin Vojvodić hang- és Stefan Milošević videómérnök.

A nem magyar ajkú közönség szerb nyelvű felirattal kísérheti az előadást. A belépőjegyek az Újvidéki Színház jegypénztárában válthatók vagy előjegyeztethetők a 021/525-552-592-es és a 021/657-2526-os telefonszámon, továbbá az ujvideki.repertoar@gmail.com címen és a www.uvszinhaz.com honlapon.

Bozsoki Valéria

Vajdaság Ma,

2023. FEBRUÁR 23.