Urbán András Haszán aga felesége című előadása szétfeszíti az elvárásokat – legenda helyett egy brutálisan lecsupaszított hatalmi struktúra tárul elénk, amelynek precíz kivitelezése egyszerre lenyűgöz és fáj. Az előadás ritkán tapasztalható érzelmi erővel hat: a színészek olyan világot teremtenek, ahol az intimitás a közönség szeme előtt törik szilánkokra, mintha egy közösségi gyónás részesei lennénk. Urbán a ballada keretéből a test és a félelem kortárs politikáját bontja ki, a klasszikus történetet pedig felszabadító színházi rituálévá alakítja. A rendezés következetes, nyers és kérlelhetetlen, de éppen ebben a kegyetlenségben rejlik legfőbb szépsége – az igazságban, amely senkit sem kímél. Ez az előadás nem csupán előadás, hanem vádirat, elégia és performansz egyszerre, amely arra kényszeríti a nézőt, hogy maradjon akkor is, amikor legszívesebben félrenézne. (Vedrana Božinović)