- A Spens megnyitásának éve. Az asztalitenisz-világbajnokság éve.
Egy lakodalom. Egy folyóba borult autó. Csempészáru és leves.
Hidak, történetek, apró tragédiák. Az élet Újvidéken egy réges régi napon, 1981-ben.
Tomi Janežič 1981 című rendezése transzgenerációs dokumentumfikció egy újvidéki magyar-szerb családról, amely az alkotócsapat családi történetein alapul. Az 1981-es év eseményei kaput nyitnak az emberi sorsok hálójába, amelyek a 20. századon átívelnek, és váratlan módon kapcsolják össze Újvidéket Nova Goricával (Szlovéniában, egykor Jugoszláviában, ahol a rendező felnőtt), valamint Goriziával (amely ma Olaszország része, de egykor – akárcsak Újvidék – az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott).
1981-ben megvolt Diana hercegnő és Károly herceg esküvője, merényletet próbáltak elkövetni II. János Pál pápa és Ronald Reagan amerikai elnök ellen, az IBM kiadta az első személyi számítógépet, az MTV megkezdte adását, és a televízióban olyan műsorok jelentek meg, mint a Dinasztia és a Hupikék törpikék. Olivia Newton John Physical című dalával elhozta az aerobik-korszakot.
Ez az év volt a SPENS megnyitásának éve, a Szabadság híd, a Hotel Novi Sad és a Szerb Nemzeti Színház új épületének megnyitásának éve. Ebben az időszakban benzinjegyek voltak forgalomban, és a Jugoszlávia által végrehajtott „hosszú távú gazdasági stabilizációs program” idején az ország a világ egyik legeladósodottabb állama volt. A rádióban a Moja prva ljubav című Haustor dal és a kultikus Paket aranžman album szóltak, Koszovón tüntetések zajlottak, Međugorjéban Szűz Mária jelenéseit észlelték, és a Újvidéki Színház a Bayer Aszpirint próbálta, megsejtve egy állam szétesését.
Az Újvidéki Színház művészeinek Crnkovity Gabriella, Elor Emina, Ferenc Ágota, Figura Terézia, Gombos Dániel, Huszta Dániel, Krizsán Szilvia, Mészáros Árpád, Pongó Gábor, Szalai Bence játékát olyan sokszorosan díjnyertes színészek egészítik ki ebben a produkcióban, mint Balázs Áron, Boris Isaković és Jasna Đuričić. Összesen tizenhárman ülnek annál a bizonyos ünnepi asztalnál, ennyien jelennek meg a nyolcvanas évekre fazonírozott térben – a térben, ahol hónapokkal ezelőtt még 2024 volt, most 1981 van.
Az 1981 a Tomi Janežič rendező által készített 1972-1981 színházi dodekalógia tizedik része, amely a GO25! projekt keretében jött létre, amelyben különböző országok színházai vesznek részt. A dodekalógia az alkotók felnövésének tereiből nőtt ki, és életutakat, transzgenerációs témákat, emlékezést és a 20. század társadalmi-politikai változásait dolgozza fel.
Az 1981 egy önálló előadásokból (egész pontosan tizenkettőből) álló, nagyobb lélegzetvételű, a Destin(y)ation címet viselő sorozat része, amely különböző országok színházait kapcsolja össze egy rendkívüli projekt keretében a Nova Gorica (Szlovénia) // Gorizia (Olaszország) 2025 Európa Kulturális Fővárosa program részeként. Nova Gorica a rendező, Tomi Janežič szülővárosa.
A színházi előadásban ritkábban látunk olyan ihletett, jelen idejű pillanatokat – vallja –, mint a próbafolyamat intenzív, keresési idejében. Generációjának egyik legizgalmasabb rendezője. A színház létezésének célját és értelmét vizsgálja, az örök kérdéseket: megismételhető-e, újrajátszható-e egy igaz, megtalált pillanat a színpadon? Kíméletlenül őszintén és kreatívan bánik a színészmesterség módszereivel. A szlovéniai Ljubljanai Egyetem Színház, Rádió, Film és Televízió Akadémiáján tanít színészmesterséget és színpadi rendezést, a Művészet és Színészet Kutatóintézetének vezetője. „Talán a színház tud olyan tér lenni, ahol a lényegről szólunk. Talán előadásunk célja is az, hogy okot adjon az egymással eltöltött időben, hogy valóban megszívleljük saját életünket.” (theater.hu)
