Üdvözlöm Önöket az Újvidéki Színház 35. születésnapján! A színház egy lélegző intézmény. Élete van. Sejtjei a színészek, szervei a munkatársak, szíve a közösség, és vére a közönség. Organikus egységben lehet csak elképzelni a színházat, és mint ilyen, folyamatos változásban, megújulásban van. Ha jól bánunk vele, képes arra, hogy mindig friss és fiatal maradjon, ugyanakkor nem szabad kitépkednünk az idők során felhalmozódott ősz hajszálait sem. A színház testének ráncait büszkén kell viselnünk, hiszen a régi előadások bűvölete adja meg azt a szellemiséget, amelyből az új sikerek születnek.

Legendaként emlegetünk színészóriásokat, sokszor idézünk szállóigeként fennmaradt mondatokat, utalunk előadásokon megtörtént bakikra, mert hagyjuk, és hagynunk is kell, hogy áthasson bennünket a kollektív emlékezet. Ennél csak egy nagyobb kötelességünk van: felfedezni az új generációkat, és az új törekvéseknek helyet adni.

Mindig is bátor és kezdeményező volt ez a színház, és harmincöt év alatt nem lankadt ez a képessége, még ha akadtak is olyan évek, amikor nem volt zajos tőlünk a sajtó, és volt üres szék a nézőtéren. Az utóbbi években viszont kialakult a törzsközönségünk, akik állandóan kíváncsiak ránk, követik a munkánkat, szakmai sikereinket. A színház és a közönsége eggyé kell, hogy forrjon. A mai este az ünnepről szól. Egy fiatalosan kacér, de érett, örökké vonzó, néha szeszélyes és kiszámíthatatlan, de elhagyhatatlan szerelmet ünneplünk ma, Önökkel együtt: az Újvidéki Színházat.

Külön öröm számunkra, hogy ma este a közönség soraiban köszönthetjük színházunk régi munkatársait, és boldogok vagyunk, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.

Engedjék meg, hogy a színpadra szólítsam színházunk három munkatársát, akik a kezdetektől fogva állhatatos munkájukkal és hűségükkel hozzájárultak előadásaink sikeréhez, hogy megköszönjem nekik az egész társulat nevében, hogy harmincöt éven át kitartottak az Újvidéki Színház mellett: Szabó Margit - sminkmester, Szöllősi László- fénymester és Prikkel János - kellékes!

És most fogadják szeretettel ez évi áldozatunkat: az Orfeumot, kicsit másképp, mint eddig. Jó szórakozást kívánok!

László Sándor - igazgató