A Történt egyszer Újvidéken az Újvidéki Színház ötvenedik évfordulójára készült zenés színházi előadás, amely lenyűgöző módon szól erről a színházról, és amely Urbán András rendező és szövegíró felismerhető önironikus stílusában zajlik. E stílus kitartóan kutatja az előadóművészetek értelmét, jelentését és konvencióit.
A csábító, csillogó és fergetegesen vicces A csókos asszony lovagjai nyomában járva a cselekmény itt is a színház-a-színházban és az intézmény évfordulóját koronázó alkalmi show kulcsát használja. Ez a kiindulópont, amelyből mélyelemzések egész sora indul: a közönség és a színész, az elkötelezett és a szórakoztató színház, a színész és a rendező viszonyait (és a kettő közt fennálló feszültséget) kutatja, de foglalkozik a politika és a hatalmi strukturák viszonyaival is. A felvetődő társadalmi kérdések sora is hosszú: a magyarság, de a legújabb újvidéki kisebbség, az orosz populáció helyzete, akárcsak az egyre nagyobb társadalmi behatáshoz jutó mesterséges intelligencia kérdése is felmerül. Ennek a vonzó, robbanásig energikus zenés színházi játék sosem egyjelentésű, hanem mindig tartalmazza saját kritikai fonákját, azt a sötét árnyat, amely lényegi tartalma az ironikusan ragyogó csillámpornak. Így válik ez a színház az élet metaforájává (amivé a színháznak mindig válnia is kell), a fény keresésévé, amelynek valószínűleg nem is volna értelme, ha nem bolyonganánk a sötétben.
