Ljubomir Simović drámája – a XX. századi szerb drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása – először látható magyarul. Az előadás az Újvidéki Színház és az Újvidéki Művészeti Akadémia végzőseinek közreműködésével valósult meg.

Vasilije Šopalović, Šopalović vándortársulat-vezető: Balázs Áron

Jelisaveta Protić, Šopalović vándortársulat, színésznő aranysárgában : Banka Lívia

Sofija Subotić, Šopalović vándortársulat, színésznő lilában: Hodik Annabella

Filip Trnavac, Šopalović vándortársulat, színész két álarccal, lehet három is: Kőműves Csaba Bence

Meizen, német megszálló, Sicherheitspolizei (SIPO) tisztje, rendőrségi koordinátor: Sirmer Zoltán

Milun, kollaboráns, városőrség szakaszvezetője: Huszta Dániel

Zsiger, kollaboráns, verőlegény, véres nyomot hagy maga után: Ozsvár Róbert

Blagoje Babić, Užicei flaskával: Német Attila

Gina, a felesége, Užicei teknővel: Krizsán Szilvia

Simka, Užicei, Adžić tűzérségi őrnagy fiatal özvegye, gyászban: Szabó Regina

Dara, Užicei szövőnő : Figura Terézia

Tomanija, Užicei, az árnyéka: Ferenc Ágota

Városi nép: Tóth Dániel, Dupák Fanni, László Roland, Dudás Dániel, Mezei Gresák Lea, Varga Benjámin

Fordító: Lénárd Róbert

Zeneszerző: Szögi István, Dienes Ákos

Díszlettervező: Huszár Kató

Jelmeztervező: Sikó Doró

Fénytervező: Majoros Róbert

Rendezőasszisztens: Hajdú Sára

Plakátterv: Törteli Réka

Hang: Vukašin Vojvodić, Dienes Ákos

Fény: Bíró Tibor, Zelenka Antal

Ügyelő, súgó: Lovas Csilla

Fotó: Marija Erdelji

Az előadásról

Balázs Áron, Vasilije Šopalović

"Hol van a határ a színház és az élet között? A színház folyton az életből merítkezik, az élet pedig sokszor színházra hasonlít. A közös bennük az, hogy egyikben is, másikban is célokat kell elérni, akadályokat leküzdeni, problémákat megoldani, vagyis túlélni. Ebben a darabban sincs másképp. A város lakói és a frissen érkezett vándortársulat is csak egy dolgot szeretne, akar. Túlélni. De akárcsak az élet, a színház is tele van meglepetéssel, és ilyenkor felmerül a kérdés: Hol a rendező? Hol a súgó? Hol vagyok én? De Shakespeare bácsi ezt tőlem sokkal szebben megfogalmazta:

“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.”

(Fordította: Szabó Lőrinc)

Táborosi Margaréta, rendező

"Egy megrendítő történet a színház és a művészet szerepéről háborús időkben. Užice városában, a második világháború idején járunk. Az akasztások, a kivégzések és a polgárok megfenyítése mindennapos a megszálló német hatalom által. A helyi erők titokban ellenállást szerveznek, az éhezés és a nélkülözés beférkőzött az emberek életébe. Ebbe a bizonytalan légkörbe érkezik meg a Šopalović vándortársulat, hogy bemutassák Friedrich Schiller Haramiák című drámáját. A színészek és az užiceiek élete is megváltozik ezen a napon, visszafordíthatatlanul. Bármennyire rossz szemmel nézik a helyiek a színészek jövetelét, az ő művészetük és művészetbe vetett hitük, az alatt az egy nap alatt, amíg a városban tartózkodnak, a való életre hat és annak tart tükröt. Egyszerre félelmeteset és felemelőt."