Till Eulenspiegel, vagy ahogy a flamandok mondják, Till Ejlenszpíhel, vagy ahogy a németek ejtik, báró Hieronymus Carl Friedrich von Müncchausen mindent tud a hantáról, de ha mégsem, hát meg meri kérdezni. Meséi viccesek, terjengőek, fojtogatóak. Aztán még az is kiderülhet, hogy mindannyian vak disznók vagyunk.

Elhantázzák:

Elor Emina
Ferenc Ágota
Figura Terézia
Giricz Attila
Huszta Dániel
Magyar Attila
Mészáros Árpád
Pongó Gábor

Rudolph Erich Raspe, Harry Frankfurt, Mark Twain,
és Till Eulenspiegelről szóló regék és mondák alapján
a szövegkönyvet írta: Dejan Prćić, m. v.
Dramaturg: Dejan Prćić, m. v.
Dalszövegek: Lénárd Róbert
Díszlet: Árva Nóra, m. v.
Kosztüm: Srđan Perić, m. v., Milica Radovanović, m. v.
Zene: Klemm Dávid, m. v.
Rendezőasszisztens: Pongó Gábor, Anja Čuković, m. v.

Fény: Varga-Somogyi Bálint
Hang: Vukašin Vojvodić
Súgó, ügyelő: Bíró Alekszandra, Lovas Csilla
Smink: Bojana Radović
Plakátfotó: Luka Trajković, m. v.
Fotó: Srđan Doroški

Az előadás támogatója: Újvidék Város Kulturális Hivatala

* * *

Gulyás Gábor: Csak duma

Az én igazságom: az én hazugságom? A fake news korszakában a nyilvánosan terjedő információk hagyományosan objektívként elgondolt igazságkritériumai jellemzően szubjektívvá lettek. Ez a tapasztalat adja a középkori német mű adaptációjának aktualitását. A Tara Manić által rendezett előadás lódítások sorozataként újraértelmezett klasszikus történeteket mesél el – megmutatva, miképpen téríti el a hazudozás és a mellébeszélés a befogadásunkat.

Nyolc színészt láthatunk a színpadon, akik egymást váltva bújnak a különböző jelenetekben Till Eulenspiegel és hősei bőrébe. Itt minden viccesen komolytalan és karikírozottan túlzó, mintha a történetek kitalálásakor az lett volna a cél, hogy biztosan ne lehessen belőlük semmit elhinni. A valószerűségük megmaradt, de a realitásuk teljes egészében eltűnt. Nem akármilyen bravúr, hogy mindez a színpadon képes úgy megjelenni, hogy az igazság-hamisság kritériuma egyáltalán ne zavarja meg a műélvezetet. Ehhez a rendező központi motívummá teszi a „hantázás”, vagyis a semmiről sem szóló, üres beszéd gyakorlatát. Míg Elor Emina mint egy archaikus femme fatale tűnik fel a színen, addig Figura Terézia isteni ősanyaként tündököl, Giricz Attila pedig már megjelenésével is tekintélyt parancsol.

De a többiek is sziporkáznak, amihez komoly muníciót adnak Dejan Prćić számos vendégszöveget is tartalmazó dialógusai. Klemm Dávid zenéje is hanta: úgy klasszikus, hogy valójában nagyon is mai, s ezzel sokat hozzátesz az előadás sikeréhez. Kitűnőek Lénárd Róbert dalszövegei is – egyszerre illeszkednek a nálunk inkább Münchausen báró kalandjaiból ismert régi mesék és a kortárs közéleti kommunikációval elhíresült fake news világához.

Könnyed szórakoztatást kínál az újvidéki előadás – egy nagyon is komoly téma mentén, amelyet igazán jól esik kikacagni.

Forrás: papageno.hu