Danyiil Harms a Szovjetunióban élt. Alkotói tevékenységének legintenzívebb időszaka egybeesett a sztálinista diktatúra idejével. E diktatúra alatt letartóztatták, internálótáborokba zárták, megkínozták és kivégezték mindazokat, akik nem értettek egyet az uralkodó párttal. Letartóztatták és betiltották az írókat, rendezőket, zeneszerzőket, festőket, színészeket is.

A művészet csak akkor volt megengedett, ha lojális volt, vagy – mint Harmsz esetében – ha csodálatosan abszurd keretet talált, amelyben elrejthette elkötelezettségét. Különösen nagyra értékelték a művészek hozzájárulását az állam első emberének, a legnagyobb (és egyetlen) párt vezetőjének személyi kultuszához. Ez az erőviszony egész nemzedéknyi talpnyaló művészt, ódák éneklőit, valamint a vezér és politikája dicsőítőit termelte ki.

Azok pedig, akik hajlamosak voltak kritikusan szemlélni a körülöttük lévő világot, eltűntek, hogy soha többé ne térjenek vissza – mint egy Harmsz-novellában. Némelyeket, egy másik történethez hasonlóan, hírnökök kerestek fel, és ők többé soha nem akartak írni, játszani vagy rendezni. Egyszer pedig Danyiil Harmsz kilépett az abszurdból, és egyenesen a börtönbe, majd a halálba lépett.

Mivel az előadás rendezője semmiféle kapcsolódási pontot nem talál a Harmsz alkotói korszakát meghatározó idő és a saját, alkotni próbáló ideje között, lemond e szöveg további írásáról.

Kokan Mladenović

Banka Lívia

Ferenc Ágota

Gombos Dániel

Greguss Lilla

Huszta Dániel

Crnkovity Gabriella

László Judit

Mészáros Árpád

Német Attila

Pongó Gábor

Sirmer Zoltán