1975. május 19-én született, Újvidéken. Gyermekkora óta érdekli a színészet. Hatévesen az Újvidéki Rádió Nemecsek gyermekszínjátszó csoportjának tagja. Azóta több mint 200 hangjátékban szerepelt. Dolgozott újságíróként és tíz évig volt az Újvidéki Rádió Ifjúsági műsorának szerkesztője. A középiskola befejezése után a Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén folytatta tanulmányait, majd felvételt nyert az Újvidéki Színművészeti Akadémiára és ezután párhuzamosan folytatta mindkét főiskolát.

1998-tól az Újvidéki Színház társulatának tagja. A Színes Szilánkok Diákszínpad keretein belül több csoporttal is dolgozik.

Szerepelt a Komák című tévéfilmben.

Fontosabb szerepek

Peggy (Martin Čičvak: Profik háza)

Carol Melkett (Peter Shaffer: Komédia a sötétben)

Fiatal színésznő (Pirandello: Hat szerplő szerzőt keres)

A.A. Milne: Micimackó – vizsgaelőadás

Kleopatra Maksimova (Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos)

Dionne (Dermot-Rado-Ragni: Hair)

Szép Amália (Végel László: Judit)

Geneva (Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?)

Brigitta asszony (Kleist: Az eltört korsó)

Rose (Brian Friel: Pogánytánc)

Mme Lavoisier (Hamvai Kornél: Hóhérok hava)

Kovačićné (Werner Schwab: Népirtás)

Északi boszorkány (Frank L. Baum - Zalán Tibor: Óz, a nagy varázsló)

Henrietta Vergérus (Ingmar Bergman: Fanny és Alexander)

Rosetta (Georg Büchner: Leonce és Léna)
Rozi (Peter Weiss: Marat/Sade c. műve nyomán)

Önarckép

Dramaturgia. Az élet dramaturgiája, és az előadásoké is, amelyek számomra az életet jelentik.
Öröm. Az alkotás öröme, amely hozzásegített minden egyes szerepem megformálásához, és az életben betöltött szerepeim felett érzett öröm is. Mélyen gyökerező pozitív energia, amely engem is, és a környezetemet is boldogsággal tölt el.
Anya. A legfelelősségteljesebb és legszebb élethelyzet, ebből a szerepből merítek minden energiát immáron két éve, ez az, ami napról napra, percről percre erőt ad.
Tisza. A gyönyörű gyermekkor, a legszebb nyarak helyszine. A nyugalom, amit áraszt, az érintetlen természet, amit megismertem, a folyó, amely elragadott, és felemelt hullámaira.
“Sztárcsinálók”. Előadás. Kell-e többet mondani?
Liliom. A kedvenc virágom, melynek fantasztikus illata van és törékeny szirmai, de mégis erős és szívós.
Gábriel. A kisfiam, és pont.
Alfa hím. A szó minden értelmében, aki felemel, ha kell, és meg is tart, hogy le ne zuhanjak, aki erősen tart, akiben soha nem kell csalódnom, és aki bennem sem csalódik soha.
Diákszínpad. Ők mindannyian a gyermekeim. A Diákszínpad: szerelem, ragaszkodás, odaadás. Részemről feléjük, és fordítva. Őmiattuk, és magam miatt.
Európa. Vagyis ez a hely valahol Európában, ahol élünk, ahol születtünk, ahol nevelkedtünk. És a mi Európánk, amit mindig sírva néztem végig, de örömkönnyek hullottak szememből, a mi Európánk, amit színpadra álmodtunk, a mi gyönyörű, lírai, könnyed és mégis olyan szívfacsaró előadásunk, a Valahol Európában.