Szépség a félelem mögött - Isten a bűn mögött - Dosztojevszkij Az idióta mögött

Azt mondhatnánk, hogy ez a történet egy gonosz és szennyes lelkekkel teli világról szól, de ez nem igaz. Ez egy tiszta lélekről szól, mely egy gyermek lelkére emlékeztet. A történet egy idiótáról szól. Lev Nyikolajevics Miskin herceg (Pongó Gábor) az, aki minden emberben meglátja a jóság sugarát. Bizakodással és hittel teli. Az, aki mosolyog, amikor feltekeri a zenedobozát, amin mindenki más nevet, mert nem tudják megérteni őt. Ereje abban rejlik, hogy nagylelkűen osztja meg szeretetét másokkal, belső vágya, hogy segítsen mindenkinek, különösen az akkori Szentpétervár legromlottabb arisztokrata rétegének. A jó Miskin naiv és ártatlan karaktere csupa empátia, nem szeretetből szeret, hanem szánalomból. Minél nagyobb a bűnt és minél szörnyűbb gyötrelmet lát az emberben, Miskin annál inkább felismer benne egy tisztább lelket, melyet mélyre temetett a gonosz. Az emberi szélmalmokkal és súlyos betegségekkel küzdő főhős egyedül vív olyan csatákat, amelyekre az egész emberiség sem lesz kész soha.

Emilija Kvočka (Hoću u pozorište, 17. 01. 2022)

Az (eltűnt) értelem nyomában

Miskin herceg szanatóriumi kezeléséről érkezik haza Oroszországba. Ő a jámborság, a „jurogyivizmus” (Krisztus bolondjai, a szent eszelősök orosz szektája) képviselője. Pongó Gábor természetességgel játssza, érződik, hogy közel áll hozzá ez a hiperérzékeny ember, aki nagy figyelemmel hallgatja és figyeli meg az embereket, ugyanakkor „áttetsző” is. Emlékeztet minket arra, hogy a jámborság leginkább valamiféle hallgatás, valami koncentrált jelenlét.

Hazatérte után Péterváron igen gyorsan belekeveredik a társadalom Maelströmébe, amely elkapja és széjjelszedi. Azonnal megismerkedik sorsának három letéteményesével: Rogozsinnal és két fontos nővel, Aglajával és Nasztaszja Filippovnával.

Az előadást létrehozó társulat lenyűgöző hittel játszik, s közben olyan, mint egy gazdag festmény. Cvetanovszki úgy rendezi az előadást, mintha csak egy családi fotóalbumon lapozna végig, át a szenvedélyek, bókok és szükségletek által vezérelt világ fényképein, át a saját magára hiába áhítozó, a világot, amely immár nem az övé, megérteni igyekvő arisztokrácia portréin.

S mindezekkel szemben, ugyanakkor mindezek kellős közepében ott áll Miskin. Aki mindent tisztán lát és aki ebbe dilemmák nélkül belepusztul. 

Nataša Gvozdenović - Vreme