Ez a weboldal cookie-kat használ

Szolgáltatásaink javítása érdekében sütiket használunk. Olvasson többet arról, hogyan használjuk a sütiket, és hogyan utasíthatja vissza őket. 

További információk

NEOPLANTA

Rendező: Urbán András

Előadás hossza: 90 perc

* Szerb és angol nyelvű felirattal
Időtartam: 90 perc
Bemutató: 2014.02.12

A produkció Végel László azonos című regényének felhasználásával jött létre és valós életünk inspirálta

Koncepció: Urbán András
Dramaturg: Gyarmati Kata
Zeneszerző: Antal Attila
Jelmeztervező: Marina Sremac k.g.
Díszlettervező: Urbán András
A rendező munkatársa: Lénárd Róbert
Rendezőasszisztens: Judit Ferenc
Ügyelő: Bíró Alekszandra
Fény: Majoros Róbert
Hang: Bíró Tibor, Lukács Attila
Sminkes: Pászti Ágnes
Fotó: Srđan Doroški

Az előadásról

Végel László író

Vajdasági és európai regényíró és esszéista, újságíró és kritikus, magyar nyelven ír, de a szerbek is olvassák,  munkatársa volt a Polja és az Új Symposion folyóiratoknak, szerkesztette a Magyar Szó művelődési rovatát, számos elismerést kapott, többek között a Magyar Köztársaság Kossuth-díját, a régió magyar Pulitzer-díját. Könyvei többek között: Egy makró emlékiratai,  Dupla expozíció, Wittgenstein szövőszéke, Judit és más drámák… Műveit több európai nyelvre is lefordították. Most történik meg másodszor, hogy drámáját az Újvidéki Színház is bemutatja. Judit című műve  2002-ben az Újvidéki Színházban nagy sikert aratott a közönség és a kritikusok körében egyaránt.

A rendező szavai

Az előadás szövegének 80 százaléka Végel László tollából került ki. Gyarmati Kata és én megérzéseink alapján választottuk ki a regényből a 20. század történéseire vonatkozó legjelentősebb részleteket, azokat a momentumokat, amelyek Neoplanta más aspektusát mutatják meg. A legfontosabb az volt, hogy rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek általában  Újvidékhez és Vajdasághoz kötődnek: a multikulturális közösséghez való viszonyulásra, a nemzeti, többségi és kisebbségi, akár szexuális, értelmiségi, vagy művészi orientációk közötti különféle eltérésekben és az ezzel való szembesülésben találhatók. Esetünkben nem csupán a regény újrakomponálásáról van szó, hanem egy másfajta szerkesztésről is, ami lehetővé teszi, hogy  új színpadi történések szülessenek, ez pedig teret nyit a közönséggel való értekezésre. A Neoplanta című előadás állandóan komuniklál majd az újvidékiekkel.

Én személyesen több szakaszbam éltem meg Újvidéket... Valamikor a kilencvenes években magányos egyetemistaként, amikor  nekem Újvidék Saigonra hasonlított, tele katonákkal, az akkori eseményekkel. Később, amikor ismét találkoztam vele, arra kérleltem ezt a várost, hogy fogadjon be, hogy hozzunk létre valamilyen pozitív kapcsolatot. Mind hordozunk magunkban valamiféle fogalmakat,  pozitív előítéleteket, amelyek a korábbi idők során keletkeztek, és nehezen fogadjuk el, hogy a magunkban ápolt kép egy korábbi élményanyag képe, és hogy a városról alkotott korábbi elképzelés többé már nem létezik. Illetve csak nyomokban. Egyrészt már az újabb uralkodó felfogás  a meghatározó, persze nem csak az új politikai felfogásokra gondolok. Másrészt előrelépni csak azok az emberek tudnak, akik képesek szembesülni a valósággal, esetünkben a városunk valóságával. Az előadás azonban  nem csak a városról szól, illetve nem csak Végel regénye alapján mesél a történelem egy részletéről. Egy más mese is rejlik már benne, amely serkenti az ember létezését szolgáló újabb térség kialakulását. Mi ezt a térséget multikulturális közegként ismerjük, de ideje, hogy megismerkedjünk azzal a képpel is,  amely nem ezt a multikulturalitást mutatja. Olykor eldicsekszünk a  multikulturalizmus és az interkulturalitás fogalmaival, ha mondjuk ezekre a fogalmakra van szükségünk - például az EU-val kapcsolatban. De, ha az igazi Újvidékről akarunk beszélni, azonnal felmerül a kérdés: melyik is az az igazi Újvidék.  Ezek azok a pokoli körök, melyeket meg kell járni… Körülöttünk, bennünk és az igazság érzéséhez viszonyítva. Igen, ezzel kell foglalkozni még akkor is, ha nem kellemes. Nem hivatkozhatunk örökkön azoknak az embereknek a felelősségére, akik ebben a romantikus kapcsolatban vannak Újvidékkel.

A regényíró szavai: A város használhatósága

Tragikus bűn? Lezuhanunk, Csak elmosódik a határvonal a bűn és az arcátlanság között. Kiszolgáltattuk magunkat a történelemnek, és azt hisszük, hogy büntetlenül megússzuk. Tisztességesebb beismerni, hogy elveszítettük sorsunkat, bűnhődünk, mivelhogy sorstalanul szeretnénk boldogulni.

Díjak

48. BITEF - 2014

Legjobb rendező Urbán András

48. BITEF - 2014

Közönségdíj legjobb előadás

59. Sterija Játékok - 2014

Legjobb előadás

Vajdasági Hivatásos Színházak 64. Fesztiválja, Nagykikinda - 2014

Legjobb drámaelőadás

Vajdasági Hivatásos Színházak 64. Fesztiválja, Nagykikinda - 2014

Legjobb zene Antal Attila
Különdíj a társulatnak a kollektív játékért
Legjobb rendezés Urbán András

További előadások

Antalovics Péter, L. Móger Tímea, Kormányos Ákos:

XXII. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny

Puskás Zoltán

Verne–Lénárd–Erős–Klemm:

Nemo kapitány

Andrej Cvetanovszki

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij:

Az idióta

Dejan Projkovszki

Lev Nyikolajevics Tolsztoj:

Anna Karenina